Ezután bármilyen stáció csak színjáték volt, mivel a brit Howse tábornok semmilyen költséget nem engedélyezett, aminek nem látta azonnali megtérülését. Meg volt róla győződve, hogy a fizikóterápia pénz- és időpazarlás.

Ehhez képest a masszőrök az anatómián és a fiziológián alapuló legfrissebb teóriákat alkalmazták, az elektroterapeuták diagnózisra és izom/idegregenerációra használták az elektromos áramot. Sugárzó hőt és fényterápiát is használtak a radiológus főhadnagy, C. E. Dennis irányítása alatt.

A betegek mentális és fizikai célja az Ausztráliába való visszatérés volt, akár B-kategóriás frontszolgálatra, akár rokkantként. Az angol statikus felfogással szemben az ausztrál dinamikus volt, a sérültet állandó mozgásban igyekeztek tartani pihentetés helyett.

Ez igen fontos volt a seregben uralkodó harci szellem szempontjából is, a katonák tudták, hogy harci gépezet helyett megmentendő, értékesembereknek tekintik őket.

A háború legnagyobb tanulsága egészségügyi szempontból az volt, hogy bár a sérült sorsa már a harctéri ellátásnál megpecsételődhet, és súlyosan befolyásolhatjaa katona visszajutási esélyeit a civil életbe, a masszázsgyakorlata nyerőre fordíthatja az elveszettnek vélt ügyet.