Dr Peter Suedfeld szerint a kínzásról szóló történetek csak az igazság felét tükrözik-a hadifoglyok verésben és kínzásban részesültek, azokban az egyetemi kísérletekben, amelyek a pszichózis állapotát voltak hivatottak modelezni, a kísérleti alanyok állandó zajnak és fehér fénynek, azaz érzékszervi túlterhelésnek voltak kitéve.

Az első ilyen kísérletek az 50es években a McGill egyetemen zajlottak, és lelassult kognitív gondolkodás, hallucináció, kedélyingadozások és pánikrohamok diagnózissal zárultak.

Az 1970es években John Lilly által kifejlesztett sós vizzel teli tartály megalkotása után az Államokban sorra nyíltak a "Lebegés házai", melyek a következőket ígérték:

Pihenés(Kutatások bizonyítják, hogy az agy a pihenési fázisban átismétli az újonnan tanultakat és a hosszútávú memóriába helyezi át ezeket, miközben agyi szintézisek, azaz kapcsolódások épülnek ki az agy egyéb részeivel.)

Megnövekedett stressztűrőképesség, magasszintű koncentráció, vizuális-motoros koordináció(Ideális például kosárlabda-, tenisz-, íjászat gyakorlása esetén.)

Kreativitás ugrásszerű javulása(Pl. improvizatív jazz-13 jazz-zenésztanuló esetében 4 kezelés technikai felkészültségük javulásához vezetett csupán egy héttel az utolsó lebegést követően, hasonlóan az alvás és a meditáció hatásához.)

Vérnyomás csökkenése

Fejfájás, álmatlanság, krónikus fájdalmak, reumatoid izületi gyulladás,fibriómás cisztózis panaszok enyhülése

Egy 2000-ben készült tanulmány szerint az önkéntesek látóidege kevesebb, mint egy óra után kevésbé aktívabbá vált.

És most nézzük Shelly Fan neurológus személyes beszámolóját:

"Ahogy bemásztam a tankba, az egyik érzékelésem máris darabokra hullt: a belső fül vesztibuláris rendszere nélkül térérzékelésünk, a test, a gyorsulás és a térben veló mozgás érzékelése nagyban gyengül, külső támpontok nélkül olyan érzésem támadt, mintha egy óralapon pörögnék körbe-körbe-az érzés intenzitása rövid ideig tartó hányingert idézett elő.

Próbáltam nem pánikba esni. Egy szurokfekete tartályban feküdtem, az egyetlen" ruhadarabom " a füldugaszom volt. Perceken belül már azt sem éreztem és a viz sajátos illatát sem tudta már felidézni az orrom. Eltűnt a fény, eltűnt a szagok és az érintés jelentősége- csak a lélegzetem és a szívverésem hangja maradt.Ami az esetleges hallucinációkat illeti, azz enyém hangtermészetű volt: egy gyönyörű ária foszlányai csaptak át a testemen, amelyek aztán teljes szimfóniává alakultak, mielött egy egyszerű törzsi ritmussá csendesültek volna. Nem ismertem fel egyik dallamot sem, az agyam spontán generálta őket."