Szobaasszonyból lett hotelmasszőz

Történt egyszer, hogy az egyik masszőr balhéját kirúgás követte, szolidaritásból követte őt az összes kolléga, így teljes személyzetcsere jött.
Egy ötvenes, vörösre festett, kissé duci hölgy volt az újak közül a leggyakrabban szolgálatban. Beszélgettünk, kipróbáltam.

Nagyon tudott!
Soha nem került szóba, hogy van-e szakképzettsége. Azt elmondta, hogy az egyik emeleten ő volt a fő szobaasszony, takarított és ágyat húzott és akkor kapta az ajánlatot a fitnessre, amikor a négyek egyszerre léptek le onnan.

Okleveles masszőz vagy sem,  csodálatosan dolgozott. Lelkiismeretesen átgyúrt, először hason, majd miután hanyattfordultam, a lábamat tekergette meg úgy, hogy először a boka, majd a térd, végül a csípő ízületeit mozgatta át. Ezután jött egy olyan lazító masszázs, amibe rendszeresen belealudtam.

Egészségre – kiáltotta harsány vidámsággal és egy hatalmasat csapott a combomra. Ez volt az egyetlen rossz húzása és erről nem tudtam leszoktatni, pedig hónapokig jártam hozzá. Mindig azután kapcsolt, hogy felriasztott a szendergésemből – persze akkor már késő volt.

Elágaztak aztán az útjaink, én másik szaunába pártoltam át, ő pedig visszament szobaasszonynak, miután a szálloda kiadta bérbe a fitnesst.
Egyszer eszembe jutott, hogy de jó is volt a kezei között.
Megkerestem.
Eljött hozzám.
Megmasszírozott.
A végén hatalmasat csapott a combomra…
Sajnos azóta sem láttam, mert azzal búcsúzott: a régi ismeretségünkre tekintettel vállalta el egyszer a házhozmenést, amúgy ez neki nem fér bele az életébe.

Kár.

RoK