Amikor viszont kapok egy ilyen levelet, akkor égnek áll a hajam, ökölbe szorul a talpam és tovább őszül a szeméremszőrzetem:
"Te vagy minden titkok tudója ami az érzéki masszázst illeti, találkoztál már ezzel a lánnyal?
– és iderakta egy masszázshirdetés linkjét –
Egy társkeresőn találtam, olyan szép és okos sajnáltam hogy ezzel foglalkozik.
Kiváncsi vagyok voltál-e nála?"
Szakadj rám ég, ilyen emberekkel lakom egy bolygón????
Sajnálja hogy EZZEL foglalkozik!! Vagyis lenézi a masszőrlányokat, szerinte aki szép és okos, az ne masszírozzzon, mert feléjük csúnya és buta nők masszíroznak, akik tökéletesen megérdemlik a sorsukat.
Ő viszont, a kedves levélíróm, aki nemcsak a masszázsblogot olvassa rendszeresen, nem csak a masszázslapokon kutakodik sajnálni- és lenéznivaló lányok után, még társkereső oldalakra is bejár.
Ahol ha talál valakit, szépet, okosat, akkor azonnal tudja, hol kell utána érdeklődnie.
Neki, a névtelen, kíváncsi entellektüellnek.
A talpig úriember ugyan szigorúan őrzi az inkognitóját, csak annyit tudhatok róla, hogy masszázsblogot olvas, masszázslapokat olvas, társkeresőket nézeget és kíváncsi, de azt azért a biztonságos ismeretlenség homályából mégis megérdeklődi, hogy én az ügyfél, meg a szegény szép és okos masszőrlány, akinek a hirdetésében benne a neve, telefonszáma, arca, szóval mi ketten, azonosítható emberek vajon voltunk-e már együtt?
Netán azt is írjam meg, hogy milyen volt?
Mekkora van nekem, és milyen hangokat adott a lány élvezés közben?
Hogy van-e piercing a nagyajkán?
Hogy szereti-e, ha a bal fülébe lehellnek?
Kis barátom, nem veszed észre, milyen szánalmas vagy???
Ha észrevennéd, akkor biztos nem volna bátorságod másokat sajnálni és a foglalkozásuk miatt lenézni.
Nyugodj bele, a te szép és okos masszőrhölgyed egészen pontosan tudja, hogy mit csinál.
Addig is élvezettel fogadta a hozzám hasonló farkasokat, amíg meg nem ismert engem és belém nem szeretett.
Én is beleestem.
Nemsoká feleségül veszem.
Természetesen mellettem nem kellene dolgoznia, de nekem bevallotta: imádja amit csinál.
Annnyira szereti látni azt az örömet és megnyugvást, amit a kezével és a lényével másoknak okoz, hogy könnyedén elviseli azt is, amikor a monitorvirágok összeszedik minden bátorságukat és felhívják őt, hogy a hangjára recskázhassanak egyet.
Remélem, legalább a kíváncsiságodat sikerült kielégítenem, te szánalmas kisköcsög!.
RoK
