Mély pillantású, titkos gyönyörök kapuját felfedő tekintettel feslett szemembe néz, amitől borzonganom kell. S miközben bennem merül el szép szeme világa, én már ábrándozom, és “a jövőnek holdas fátyolában”, a kéjes távolban keresek. E “távol közelében” ismerem magam, kéjenc vagyok, egy fura szerzet, s bár a költő szerint “kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget”, és "a látni vágyó napba nem tekint”, már itt vagyok nála, bent. Most nem érdekel a kint!
Az inkább elfedő, mint felfedő selyem köntöse vonzó testtájakat takar, így miközben az érzéki örömök szobája felé kalauzol, sóváran követem és csípőmozgásába temetkezem.
Belépünk a kellemes, hűvös félhomályba. A félig leeresztett redőnyön áttörő éles fénycsíkok elmosódó, mézszínű sávokká szelídülnek a feszes lepedőn. Engem az ágyra ültet, ő a köntösét meglazítva, de az ágyat megkerülve, az ablak elé állva kezd beszélni hozzám.
Azonnal rájövök miért!
Ez már az érzéki örömök bevezető lépése. A testét hátulról érő napsugarak tökéletes alakot rajzolnak ki az áttetszővé váló anyag alatt, még úgy is, hogy a sötét sávokba eső test-puzzle darabokat a fantáziámmal pótolom. “Nem oly nehéz.”
A menetrendet megbeszéljük: én átható érzéki masszázst kérek, és a végén gyönyört. Ekkor
még inkább remélem, mint sejtem, hogy a happy end és a megelőző masszázs gyönyörének
csúcsai között elhanyagolható lesz a különbség.
A kötelező fürdés után vagyok, tettetett lazasággal nyúlok el a hűsben.
A halk, megnyugtató zene hangjaira komponálva képzelem el a belépését, s ez úgy is történik. Szinte szégyenlős mozdulattal lép be, de meggyőződésem, hogy ez is – mint minden korábbi mozdulata – a
természetesnek és őszintének ható illúzió része. Jobb váll előre dől, köntös nyílik, libben,
csusszan, telt mellek hullámzanak. Még két térdvillanás, aztán a vörös, áttört anyagú bugyi
közelsége, majd a jobb melle érintése, ahogy fölém hajolva szelíd kezeivel hasra fordít és
eligazítja végtagjaimat. Kezeimet az oldalam mellé vonja, lábaimat szétnyitja és a combjaim
közé térdelve sarkára ül.
Még a varázslatos invázió hatása alatt vagyok, de már olajat csurgat és jól nyúl hozzám. Az érzéki érintések lelket símogató ideje következik. A talpamnál kezdi áldásos tevékenységét és a megbeszélteknek megfelelően nem társalog. Szuszogását és apró nyögéseit tovább ringatom az élvezet hullámain.
A vádlim szétcsúszik ujjai alatt, de aztán varázslatos lego-mesterként újraépíti az ikrás izomtömeget. A térdhajlat és a combtövem közé érzéki csúszdát varázsol, amin egyre gyakrabban és egyre mélyebbre csúsznak huncut
ujjbegyek. Amikor sikamlós alkarja néha a combvillámba szorul, én csak sejtem, hogy valami nagy-nagy dolog van készülőben.
Ő biztosan tudja, ezért egyre hosszabbodó érintés-szünetekkel időben lecsendesíti korai gerjedelmem. Ezután feljebb telepszik, és gerincem mellett a ujjai piheérintésével vágtat végig, amitől a bordáimon lefordulva a mellbimbóimig fut a libabőrözés. Hallom kuncogásán, hogy észleli édes kínomat, s fokozva a hatást a hátamra szorítva melleit hosszan elnyújtva, mélyről jövő torokhangom a fülembe búg. Ettől merevedési ingerrel
egybefonódó gyönyörhullám rajtol el valahol az agytörzsemben, fegyverem növekedését a
valóságosnál tízszer nagyobbnak érzem, és homorúvá rándulok, mint a parton vergődő hal,
amikor a fejét és a farkával egyszerre igyekszik csapni egyet. Hátracsavart fejjel meglendülő
mellére sandítok, ő a kapcsolatunkat erősítendő kicsit oldalra dől, arcán elégedett és buja mosoly. Én hirtelen máshová fókuszálok, mert az oldal-mozdulattól a köldöke alatt a bugyi ölére feszül és az izgalmas formán áttetszik a tartalom is. Ha most lenne vége, gondolom magamban, akkor is teljes lenne az élmény. Ekkor még nem tudom, hogy többféle teljesség létezik.
Elnyújtott hullámokban tenyérkörök, alkar- és könyökkunsztok jönnek, miközben egyéb pőre és csipkébe csomagolt női testrészek mozdulnak és kelnek életre a hátamon. A megfordulás ennek a folyamatnak (nemi)szerves része, könnyedén átcsusszanunk az új, érzéki térformába.
Ekkor még mindig masszázs jön, de azért az adott keretek között (No sex!, No nyúlkálás!)
elszabadul a pokol. A széleimen (karjaim, majd lábfejeim) folytatja, pedig én bőszen jelölöm
a centrumot, lüktetve fennen lobogok. Mégis megadó türelemmel adom át magam a perifériáról érkező kéjtupírozó ingereknek, mert érzem, hogy finom léptékkel ugyan, de sűrűsödik közöttünk a levegő.
Ő egyre felfokozottabb és célirányosabb mozdulatokkal terel a kéj felé, újabb és újabb erogén pályákat rajzol nyelvével a bőrömre. Kezei és mellei egyre többet időznek combjaim között, de előre ujjongó fegyveremhez nem ér. Inkább sandán a környékét térképezi fel, a fel- és a forrásvidékét körbe járva kerget a halálba. Bársonyos marka messze még, de legalább ujjbegyét, mellbimbóját időnként érinthetem, amikor a türelmetlen húsdarab – nem véletlenül – kileng vagy kitör.
Ekkor fejem alá párnát csúsztat, zsigerig hatoló pillantással rám néz, haját kibontja, és jobb lábát átemelve rajtam, térdeit a hónom alá nyomva óvatosan a mellemre ül. Kezeimet oldalról a fenekére tapasztja és apró, alig-alig mozdulatokkal ölével lüktetni kezd. Feneke mögött őrjöngő fegyverem, azt hiszi itt neki babér ma nem terem. K. a csípőjét szinte a számig tolva lassan hátrahanyatlik, s mintha a gyúródeszka gyúrná a sodrófát, ide-oda mozgatja magát.
Centikre előttem hullámzik mindene, ami ma itt szem-szájnak ingere. Mintha ritka húsevő virág titka tárulna föl, úgy döfi át a feldomborodó öl a bugyi anyagát. Egy nyelvnyújtásnyira van a tiltott rés, de engem ekkor már gyönyörig szorít a prés.
Aztán még hosszú ideig úgy fekszünk egymáson, mintha háta hasamra ragadt volna. Minden
porcikám pihen, a sejtekig ernyedtre masszírozva.
Nastyfiú
