Volt egy bolgár barátom, aki egyetemista korában beleszeretett egy nála tíz évvel idősebb mongol lányba. Én nem értettem, mit eszik rajta, hiszen a nő olyan volt mint egy csontváz, ráadásul mintha még egy kicsit magasabb is lett volna Vencinél, de a köpcös-mosolygós figura rajongott érte és azt mondta, elég egy érintés, és kész van.
A lány panelben szolgáltat és nagyon szereti a pontosságot. Ez abból derült ki, hogy első alkalommal négy perccel korábban csengettem fel hozzá és megkért hogy várjak a hóesésben, mert még nincs kész.
Szép és guszta nő nyitott nekem ajtót és az első kérdése az volt, hogy "masszázsra jöttél?". Ezen csak utólag lepődtem meg, mert akkoriban még nem voltam annyira elővigyázatos, hogy egy ismeretlen hölgy számát beírjam a gugliba. Utólag tettem meg és legnagyobb megrökönyödésemre Liu képét megtaláltam két másik oldalon is, mondanom kell, hogy egyik sem masszázsoldal volt.
Amikor akkor és ott azt mondtam, hogy persze, masszázsra, akkor a leány szemmel láthatóan megkönnyebült – tényleg nem vagyok egy matyóhímzés! – és egy törölközőt a kezembe nyomva betuszkolt a lakótelepi fürdőjébe.
Felfrissülés után csábos fehérneműben és mosolyogva várt és egy kinyitott kanapéra fektetett. Alaposan végigmasszírozott, közben megkérdezte, elég erősen csinálja-e.
Nem eléggé erősen, hanem túl erősen csinálta, de jólesett.
Komolyan!
Hallatlan érzékiséggel, szinte udvariasan cserkészte be a janit, ami 3 másodperc alatt haptákba vágta magát.
– Ennyire nem siet! – mondta az én ázsiai kényeztetőm sejtelmes mosollyal és játszadozni kezdett, teljes zászlófelvonás esetén lazítólag, félárbocon pedig izgatóan.
Nem tudom, mi lehet az igazi eszomasszázs, de én valami ilyesmit gondolok.
Közben többször ezt mondta: "jaj de szép!" – ezen szívesen kuncogtam volna, de nem akartam megbántani a lelkes versenyzőt. Ugyan mi szépet talál egy hivatásos kígyóbűvölő a napi nyolc bájdorong egyik átlagos darabján?
Noszóval voltam nála vagy ötször, amikoris fájdalmamra eltűnt.
A telefont nem vette fel és a hirdetései lekerültek mindenhonnan.
El is felejtettem, mert annyira azért nem volt jó.
És most mit nem látok: megint őt.
Elmentem hozzá.
Az eltelt idő alatt, ami volt talán két év is, két dologban sokat fejlődött.
Az egyik a derékbősége, ugyanis alaposan kiterebélyesedett.
A másik a tiszteletdíja, amit jelentősen felemelt.
Most azt kellene mondanom, hogy a lelkesedése és a tudása a régi, de sajnos ez nem volna igaz.
Vagy én is öregedtem.
Szóval nekem ennyit már nem ér.
De megtartom jó emlékezetemben!
RoK
