Nem vagyok irigy

Az illető úriember jól ismer, mégis olyan női hölgyhöz küldött masszázsra, akitől én kiütést kaptam.
Ő meg örömködött vele rendesen, többször is.
Engem zavar, ha a masszőz nagyon dilis, őt meg nem.
Ezt nem tudtuk egymásról, csak mióta vinnyogva léptem meg a kispesti panelből.

Valamikor egyszer régen én ajánlottam egy cimborának egy hölgyet, aki nekem bejött, neki viszont nem, azóta a kapcsolatunk a köszönésre és ritka hogyvankázásra korlátozódott.

Aztán írtam ebben a blogban élő, hús-vér masszőzökről, erotikusról és erotikamentes gyógyászról is, és csak bajuk lett belőle, mert alig győzték hárítani az idióta telefonhívásokat. Az erotikust főleg lihegő faszok hívták, a gyógyászt pedig unatkozó barmok, akiknek az volt a legfontosabb, hogy tényleg nem vállal erotikát és ha nem, akkor hogy tud megélni?

Szóval kedves levélírók, ne tessenek haragudni rám, de hiába minden megkeresés, nem fogok ajánlani senkit még ismerősöknek sem, névtelen ismeretleneknek pedig, akikről azt sem tudom hogy fiúk-e, lányok, vagy italautomaták, pláne nem.

Végül nem tudom elhallgatni: a legcsodásabb élményeket azoktól a gyógymasszőzöktől kapom, akik nem vállalnak semmiféle erotikus levezetést, de néhány kezelés után és szimpátia-alapon mégis eljuttatnak a csúcsra – és nem fogadnak el érte semmit.
Soha nem adnám ki ezeket a drága hölgyeket.
Még magamnak sem!

RoK